A tundra táplálékai

 

Mind azt már a terület ismertetőjében írtam, a tundra nem halmoz el bennünket, embereket táplálékkal. Ugyanúgy, mint itt közép Európában az ottani rövid nyár során is augusztus elejére esik a gyümölcsök és egyéb vadon termő növények termésének érése.  Mivel magunkkal alig néhány napra elegendő táplálékot tudunk csak bevinni fontos, ennek a táplálékbázisnak a kihasználása, hiszen nem lehet csak halat enni.

Itt említeném meg elsőként a varjúbogyót, mely csaknem minden kő mögött, alatt, felett megtalálható. Kb. 5-7mm-es apró fekete termése kesernyés, lédús, abszolút semmi édes nincs benne. Ráadásul magot is tartalmaz, de ad némi szénhidrátot és magas a C-vitamin és ásványi anyag tartalma. ujjainkkal átfésülve az ilyen kis termőtelepeket, tömegével tudjuk begyűjteni és éhségünket csillapítani. 6-7 marék és az ember egy időre rendben van. Vörös áfonya is található a területen, de ízre számomra kellemetlenebb volt, mint az előbb említett bogyó és mennyiségre sem volt számottevő.

Varjubogyók

 

Kiadósabb, bár ugyancsak nem épp kellemes ízű termés a mocsári szeder, mely a lápos területek zsombékjain nagy telepekben tenyészik. Messziről látszanak ezek a helyek, mivel ennek a növénynek rikító vörös, narancsos termése hamar odavonzza a tekintetet. Megközelítése sokszor kockázatos a láp miatt, mérlegelni kell, hogy megéri –e az a plusz néhány kalória. Csak köves sziklás, mocsaras területen szedjük, ahol biztosan nem süllyedünk el. A gyümölcs mérete, mint egy jókora cseresznye, és csak félig nyersen fogyasztható, amikor még nem homogén narancssárga a színe. Ilyenkor ropogós, állaga pont a félig érett cseresznyére emlékeztet, és az íze is pont olyan. Ha beérett, akkor megpuhul és ehetetlen rothadt íze van. Hiába, az ember akkor ott visszasírja a mézédes gyümölcsökben bővelkedő hazánk.

Mocsári szeder

 

Utolsó helyre hagytam a legkiadósabbat, mely egy gomba, mégpedig az érdes tinóru. Vaskos tönkön álló nagyméretű keményhús gombafaj. Ott semmi mással nem lehetett összetéveszteni, mivel még csak hasonló sincs. Az egyéb gombafélék ezekhez képest csenevészek voltak. Általában a dombok, szurdokok északi, azaz nyirkosabb, árnyékosabb oldalán tenyésztek. Egy-egy helyen a föld alatt megbúvó fonalakról több termőtest is előbújik. Ha az ember talál, márpedig talál, akkor nem szabad otthagyni. Akár a levesbe, akár a halételekhez kitűnő térfogatnövelő és ízesítő adalék. Bár sokat a kukacok rágnak, de nem kell finnyásnak lenni ilyen körülmények között.

 

Érdes tinóru

 

Jó étvágyat kívánok mindenkinek!

 

Kapocsi Gergely utitársunk kutató munkája révén, az északi vadon termő ehető növény világáról többet is megtudhatsz:   https://www.arctic-flavours.fi/en/info/berries/

 

 

Janess